Vers
Mikor megszülettem
a törvény kimondta
fekáliád vödörrel öntheted
ablakból az utcára,
de tömlöc jár annak
ki akarattal zúdítja
mások nyakába.
Az ember értéke
tarsolya bendőjében csörgött,
Mi csendben voltunk,
fenekem a vászongatya lyukain
keresztül simogatta a szél.
